Nevelhetetlen az indigógyerek?!
Szeretettel
ajánlom ez a kis eszmefuttatást, ha már szülő vagy, vagy csak leszel. Ha
pedig a pedagógus szakmát választottad, akkor mindenképp.
Most, amikor
az ezoterikus cikkek, könyvek, műsorok egyre nagyobb számban jelennek
meg, biztos hallottál, olvastál már az „indigógyerekekről”.
Indigógyerekek jellemzői itt
Velük
kapcsolatban azt figyelhetjük meg, hogy három táborra szakad a felnőtt
társadalom.
Itt én parancsolok
Az első
táborba tartoznak azok, akik elutasítják ezt az egész
„indigógyerekesdit”.
Csak egy újabb
divathullámnak tekintik a különböző nevelési elméleteken belül.
Szerintük ezek a „más” gyerekek nehezen nevelhetők, hiperaktívak és
sorolhatnám még a különböző jelzőket.
Mindenképp a
külső körülményekben keresik az ilyen viselkedések kialakuló okait.
Megpróbálják a
régi félelmi-hatalmi szabályokon alapuló nevelést alkalmazni velük
szemben, micsoda károkat okozva ezzel!
Én vagyok az
apád/anyád, és azt teszed, amit én mondok (a szülő birtokolja a
gyereket). „Amíg az én kenyeremet eszed…” finomított változatait
alkalmazzák.
A rutin
A második
táborba tartoznak azok a szülők, nevelők, akik már hallottak az
indigógyerekekről. Talán még néhány jellemző vonást is meg tudnak
említeni, sőt arról is szereztek ismereteket, hogyan is kéne velük
bánni, de valójában a mindennapokban nem alkalmazzák. Kényelmi
szempontból, megszokásból, rutinból teszik ezt, de így csak rövid távú
megoldás születik. Hosszú távon ezekkel a gyerekekkel szemben
eredménytelen marad nevelési módszerük, ami persze már egy kicsit
„megengedőbb” szemléletű, mint az első táborba tartozóké.
Ami a legnehezebb
A harmadik
táborba tartozók -sajnos még elég kevesen vannak- már pontosan tisztában
vannak az indigógyerekek jellemzőivel, azzal, hogy kik is ők.
Az új típusú
nevelési szemlélettel rendelkeznek. A szeretet –szívközpontú modellt
alkalmazzák, ahol a gyerek saját lélekkel, bölcsességgel rendelkezik.
Ha támogatod
az újfajta nevelési struktúrát, akkor bátorítanod kell a kis lurkót -
szeretetteljes légkört biztosítva- abban, aki és ami ő valójában. Ehhez
ötvözni kell magadban, akár szülő, akár pedagógus vagy, a feltétel
nélküli elfogadásnak, a türelemnek, a tiszteletnek, a szeretetnek, és
természetesen a fegyelmezésnek a megfelelő arányát, ami minden gyereknél
eltérő.
A legnehezebb
megtanulni, hogyan fogd vissza saját hatalmadat. A fegyelmezésben ne a
tekintélyelvűség érvényesüljön, hanem a megbeszélés, az ok-okozati
viszonyok feltárása az ő nyelvén. Ha higgadtan, nyugodt hangon
elmagyarázod, hogy miért szeretnéd, ha megtenné, amit kérsz, akkor ezt
megértve elfogadja.
Az indigó –
kristály- és csillaggyerekek témája nagyon mély. Ezt a néhány sort csak
gondolatébresztőnek szántam. Így, ha bármilyen kérdésed, véleményed van
a leírtakkal kapcsolatban, szeretettel várom!
